Talán nem mindenki számára ismert, hogy Darwin: Az ember származása c. művében olyan etikai felfogást vázolt fel, amely az erkölcsnek *evolúciós jelentőséget tulajdonított: Az erkölcsi tulajdonságokat a társas ösztönökből származtatta, és úgy vélte, hogy a természetes kiválasztódásnak jelentős szerepe van e folyamatban.
„A 4. és 5. fejezetben az etika evolúcióját tárgyalja. Az erkölcsi viselkedés alapja azokban a társas ösztönökben – mindenekelőtt a szimpátiában és a rokonok iránti szeretetben – rejlik, amelyek már az állatvilág egy részében is megtalálhatóak. Ezek az érzések azután az emberi értelem evolúciójának későbbi fejleményeivel – a kiváló memóriával és a nyelvkészséggel – kiegészülve létrehozzák a kizárólag az emberre jellemző erkölcsiséget. …véleménye szerint a szimpátia „természetes kiválasztás útján erősödhetett meg: azok a közösségek virulhattak a legjobban és nevelték a legnagyobb számú utódot, amelyekben a leginkább együttérző tagok a legnagyobb számban voltak”. A törzsek közötti versengés tehát szelekciós nyomást jelentett a csoporton belüli kooperatív viselkedés, így az ezt biztosító társas érzelmek kialakulásának és fejlődésének irányába.” https://epa.oszk.hu/00400/00458/00125/3171.html
*„Az evolúció fogalmán a köznapi életben az élővilág történeti fejlődését értjük, vagyis azt, miként alakultak ki az évmilliók során a mai élővilág egyes csoportjai. Azt a folyamatot, amelyben a biológiai populációk örökölhető tulajdonságai megváltoznak a generációk egymást követő során át.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Evol%C3%BAci%C3%B3
https://cultura.hu/kultura/az-evolucio-menten-charles-darwin/
„Darwint már a Fajok eredetében, 1856-ban foglalkoztatta annak a lehetősége, hogy egy önzetlen egyed biztosíthatja saját génjeinek életben maradását olymódon, hogy olyan egyedeket véd meg, akiknek génjei nagyjából azonosak az övével.” http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/5ormay.htm
A meditáció hatására emelkedő tudatszintünket /rezgésszintünket, erényességünket/ törvényszerűen az evolúció szolgálatába állíthatjuk: tudatosabb emberré válva jobban tudunk alkalmazkodni a körülményekhez, ami adott esetben akár a túlélésünket is jelentheti.
„Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem aki a legfogékonyabb a változásokra.” C.R. Darwin
